Életemben először egy másik kontinensen: egy gyermekkori álmom vált valóra
2024.10.30.
Ösztöndíj | Felsőoktatás
Interjú Czirják Jankával, a Semmelweis Egyetem hatodéves, végzős orvostanhallgatójával, aki az Egyesült Államokba jutott el Pannónia ösztöndíjjal. Janka 2 hónapot töltött Buffalo-ban, ahol gyermekgyógyászat és szülészet-nőgyógyászat gyakorlatait végezte el, miközben életre szóló élményekkel gazdagodott.
KÉRLEK, MESÉLJ ARRÓL, HOGY HOL VOLTÁL ÉS MIT TANULTÁL?
Nemrég, 2024. nyarán lehetőségem volt megpályázni a HMAA (Hungarian Medical Association of America – szerk.) által meghirdetett csereprogramot Buffalo-ba, az Egyesült Államokba két hónapra. A gyermekgyógyászat és a szülészet-nőgyógyászat gyakorlataimat volt alkalmam megcsinálni a szigorlati tantárgyak közül.
MIÉRT AMERIKÁT VÁLASZTOTTAD?
Mikor kicsi voltam, sokat álmodoztam – ami talán máig sem változott – és két hatalmas álmom volt: hogy egy nap orvos legyek, és hogy eljussak egyszer Amerikába. Az egyetem első felében nem igazán gondolkoztam külföldi ösztöndíjprogramokon. Több, más egyetemet végző ismerősöm is élt a lehetőséggel, megosztották velem a tapasztalataikat, és egyre többször eljátszottam a gondolattal, hogy nekem is pályáznom kellene valahová. A legelső gondolatom mindig az volt: vajon Amerikába lehetne menni? – de nehezen láttam magam előtt az utat, amit ehhez be kellett volna járni.
Negyedéves hallgató voltam, amikor először hallottam a HMAA által meghirdetett lehetőségről, miszerint Amerikában lenne lehetőség 2 hónapos gyakorlatot tölteni végzős hallgatóként. A program népszerűsítéséhez hozzátett, hogy a szakkollégiumunkba ellátogatott a HMAA elnöke, Dr. Garami Zsolt, aki személyesen buzdított minket a jelentkezésre.
Amerika, ráadásul 2 hónapra – a fejemben nem létezett ennél tökéletesebb lehetőség, úgyhogy még akkor elhatároztam, hogy jelentkezni fogok, ha eljön a pályázás ideje. |
Időközben megtaláltuk egymást a párommal, Balázzsal, akivel együtt pályáztuk meg az ösztöndíjat. Amerika egy új szintje volt az álmaimnak, a céljaimnak, úgy éreztem, ha oda eljutok, bármire képes lehetek – még ha ez egy kicsit idealizált gondolat is, hatalmas motiváció volt számomra.
MIK VOLTAK AZ ELSŐ BENYOMÁSAID AZ ORSZÁGRÓL?
Sajnos a legelső fél óra, amit Amerikában töltöttünk, eléggé traumatikus volt, mert a JFK reptéren átvertek minket a taxival. Kellett pár nap, mire felocsúdtunk a csalódásból és elkezdtük élvezni New Yorkot, ahol pár napot töltöttünk a gyakorlat megkezdése előtt. Ami először szembetűnő volt, az az emberek végtelen nyitottsága. Hogy például, ha bementem egy boltba, olyan szeretetteljesen köszöntöttek, mintha 10 éve ismernének. Nem hiába a szabadság országa, ez látszott az első pillanattól fogva.
MI VOLT SZÁMODRA A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS ÉS HOGYAN KÜZDÖTTED LE?
Ahogyan a New York-i nyüzsgés után elkezdtük Buffalo-ban a gyakorlatot, egy valami rögtön feltűnt: sokkal csendesebb, nyugodtabb város. Míg New Yorkban kiépített tömegközlekedéssel szinte bárhová el lehetett jutni Manhattan-en belül, addig Buffalo-ban kicsit nehezen boldogultunk autó nélkül. A belváros egy óra bicikli- vagy másfél óra buszútra helyezkedett el, de szerencsénkre a gyakorlati helyek kényelmes távolságban voltak. Hatalmas segítség volt, hogy egy orvos testvérpár segített az utazásban: ők szárnyuk alá vették a magyar hallgatókat és rengeteg közös programot szerveztek nekünk.
A másik kihívás az egészséges életmód fenntartása volt: olcsón beszerezni olyan élelmiszert, ami nem ultrafeldolgozott, finom, és nem egy millió kalória, viszonylag nehéz volt. Néha csak egy jó kovászos kenyérre vágytam vagy friss pékárura, de sajnos ezek nem voltak túl népszerűek a boltok polcain. A lakásunkban volt ugyan egy edzőgép, amit rendszeresen használtunk, de ennek ellenére is felszaladtak ránk a plusz kilók.
MIBEN VOLT MÁS A KINTI KÓRHÁZI, ILLETVE EGYETEMI ÉLET?
Két hónap alatt csupán egy szegletét láttuk az amerikai egészségügynek, de ami nagy különbség volt, az a magánbiztosítás-alapú rendszer. Mindenkinek azon alapult az egészségügyi ellátása, hogy mit áll nekik a biztosító, és ez sokszor konfliktusokat szül a két intézmény között. Érdekes volt belelátni ebbe a rendszerbe.
Az emberek nyitottsága és közvetlensége megmutatkozott az orvos-beteg kapcsolatban is, ami nagyon motiváló volt; ezt a fajta felszabadultságot itthon kevésbé tapasztalom. Érdekes dolog volt, az orvosi egyetem felépítése is, hiszen Amerikában nem 6 éves az orvosi egyetem, hanem összesen 8. Ebből az első 4 év egy „undergraduate” képzés, amit mindenkinek kötelező elvégeznie, és nem muszáj orvosi/egészségügyi irányultságúnak lennie. Ennek elvégzése után kapnak alapdiplomát, amivel a következő 4 évben a tényleges orvosi egyetemre mehetnek.
MELYIK VOLT A LEGIZGALMASABB KURZUS, AMIT FELVETTÉL?
A kint töltött időszak egyfajta fordulópont volt az életemben, mert mindaddig úgy terveztem, hogy gyermekgyógyász leszek. A kettőből az egyik hónapot a szülészet-nőgyógyászaton töltöttem, ott láttam életemben először szülést. Az egész szakterület és a szülés látványa olyan meghatározó volt számomra, hogy rájöttem, engem ez vonz igazán.
Nagyon tetszettek a műtétek, amiket a nagykórházban nézhettünk meg, és a rendelés is, ahol bensőséges kapcsolatot ápolhat az orvos a beteggel. A DENT Neurologic Institute-ban, a gyermekneurológián töltött másik egy hónapom is felejthetetlen élmény volt – habár nincs tervben, hogy neurológus leszek, az ottani csapat belelopta magát a szívembe. Ennyi csupaszív embert egy helyen ritkán lát az ember!
MI A LEGJOBB DOLOG, AMI KINT TÖRTÉNT VELED?
Talán az, hogy négyen magyar hallgatók mennyire megtaláltuk egymást, és habár teljesen különböző személyiségek vagyunk, megtanultunk közösen döntéseket hozni, egymáshoz alkalmazkodni és végül nagyon jó csapatot alkottunk. A közös programok, vagy éppen a közös szenvedések egy hosszú gyakorlati nap után mindig össze tudtak kovácsolni minket, és remélem, ez a jó kapcsolat a csereprogram után is megmarad. A kedvenc élményeim a július 4-ei tűzijáték volt, amit a Niagara-vízesésnél nézhettünk végig, és amikor átutaztunk Torontóba, Kanadába egy hétvégére.
Muszáj megemlítenem azt a 2 napot is, amit a gyakorlat megkezdése előtt a párommal az orlando-i DisneyWorld-ben töltöttünk, mert a legnagyobb álmom ezzel teljesedett be igazán. Nagyon sokat gyűjtöttem erre és földöntúli élmény volt; a gyermekkori énem sírt örömében. Azért pedig különösképp hálás vagyok, hogy Balázs tökéletes partnerem volt ebben (is), hisz ugyanilyen lelkesedéssel élte meg.
MILYEN TANÁCSOKAT ADNÁL ANNAK, AKI MÉG NEM VÁGOTT BELE ÖSZTÖNDÍJPROGRAMBA?
Elkezdeni nehéz, de ha az ember belekóstol, mennyi tapasztalatot és élményt szerezhet egy ilyen úttal, csak többet és többet szeretne. Sajnos nem lehet megúszni a temérdek papírmunkát, ami egy ilyen utazáshoz szükséges, de érdemes tájékozódni és jó kapcsolatot ápolni tapasztaltabb utazókkal, akik sokat segíthetnek az adminisztratív dolgokban. Hiába fárasztó és sok energia, a végén meg fogja érni. És még egy fontos tanács: odafelé a bőröndöt csak félig érdemes megtölteni!
Fotók: Czirják Janka
Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!
Utolsó módosítás: 2024.10.30.